A szerkesztő szerint telihold volt, és az okozta a bajt, de én nem fogom rá: egyszerűen nem lehet így viselkedni. Elnézést hát mindenkitől, akit megzavartam az üvöltésemmel, amelyet csak Sir Kánéhoz lehet hasonlítani. Mindennek én vagyok az oka: nem szabad lett volna így licitálnom (elfelejtettem, hogy az 1 szan viszonválasz 15–17 pont ugyan, de nem biztosan egyenletes lap, simán lehet szingli a színemben). Azzal nem volt baj, hogy elmentem az asztaltól, de sokkal-sokkal több időt kellett volna töltenem a mosdóban: így mire visszaértem, az ellenfél még nem hívott a második ütéshez, tehát én raktam a lapokat az asztalról. És nem lett volna szabad betartanom a szabályokat, miszerint, ha a partnerem egy színből nem nevez meg egy kártyát, akkor a legkisebbet játszom ki: ha a kilencest időben eltakarítom, szóba sem jön, hogy ütést vigyen...